Ez a kötet a sorozat többi darabjához hasonlóan nagyszabású kísérlet arra, hogy bemutassa egy korszak, jelen esetben a magyar reformkor legfontosabb eseményeit és törekvéseit, és felvillantsa az azóta eltelt közel kétszáz év ezzel kapcsolatos politikai, közéleti és történettudományi értelmezéseit. Az 1848-49-es eseménysor történelmi teljesítménye nem volt előzmény nélküli sikerét épp az tette lehetővé, hogy több évtizedes, sokszor kilátástalannak tűnő és hosszú időn át csupán csekély kézzelfogható eredményt felmutatni képes felkészülési folyamat előzte meg. A reformkor jelentősége abban áll, hogy politikai és kulturális küzdelmei során a nemzeti liberalizmus nagy generációja felnőtt a feladathoz: a népek tavasza kínálta történelmi pillanatban képes volt magához ragadni a kezdeményezést, és a forradalmi hullámot megtapasztalt országok közül elsőként és lényegében egyedüliként megvalósítani a legitim, törvényesített átalakulást - képviselői ugyanis már pártszerű keretek között tömörültek, készen állt továbbá az átalakulás részletes programja, már előléptek a vezéregyéniségek, az évek alatt pedig óriási politikai és szakmai tudás halmozódott fel, miközben a változás igényét széles körű társadalmi bizalom legitimálta. … A kötet közel felét kitevő, Források címet viselő fejezet nem titkolt célja az, hogy rámutasson: 1. a lényegében már a 18. század végén elindult, majd az 1830-as évekre beérett és felgyorsult folyamatok szervesen vezetnek el a törvényesített forradalomhoz, sőt az önvédelmi háborúhoz 2. a korszakot elsősorban nem Széchenyi és Kossuth vitáján keresztül, hanem a lényegi töréspont, a nemzeti liberális és az újkonzervatív politikai alternatíva küzdelme mentén lehet és kell értelmezni 3. a polgári átalakulás nem néhány kiemelkedő személyiség magányos harca, hanem egy teljes generáció közös teljesítménye. Melkovics Tamás